A cipőfűző kialakulásának története
Ha egyszer csak az egyik reggelre eltűnnének a cipőfűzők, az egész világ fenekestől felfordulna egy rövidebb időre. Talán nem is gondolunk bele, mennyire fontos ez az apró kellék a mindennapjainkban. Mivel nem kap elég elismerést és megbecsülést, hiába fontos az életünkben, az alábbi blogunkban részletesen megismerheted a cipőfűzők történetét.
A cipőfűzők a történelem világában
Hogyan vált a cipőfűző manapság nélkülözhetetlen használati tárggyá?
Napjainkban már felbecsülhetetlen kínálat vár minket, ha új darabokra lenne szükségünk belőlük: óriási a színválaszték, különböző anyagok közül válogathatunk és a méretük is eltérő. Azonban, az az út, ami idáig vezetett, egészen az időszámításunk előtti időkig vezethető vissza.
A cipőfűzők eredete – értelemszerűen – a lábbelik megjelenéséhez köthetőek, hiszen valamivel rögzíteniük kellett a kezdetleges cipellőket a lábhoz.
A Kr. e. 1600-1200 közötti években Mezopotámiában, mokaszinhoz hasonlító, burkolt bőrből készített puha jellegű cipőket hordtak. Az Irán határán élő hegyi embereknek minden igényét ki tudta elégíteni.
Kr. e. 1550-ben szövött nádból gyártott cipőt viseltek az egyiptomiak. Csónak alakú volt, hosszú és vékony nádból készített hevederek takarták, amiket szélesebb nádszalagok borítottak. Az ilyen típusú cipőket egészen a XIX. századig gyártották.
Kr. e. 100 környékén a kínaiak kenderrétegekből csinálták a cipőiket. A folyamat nagyon hasonlított a mai steppeléshez, emellett, már dekorálták és erősítő varrásokat is kaptak.
Mikor jelentek meg az első cipőfűzők?
Bár a cipőfűzőket egyértelműen több ezer éve használták, hivatalosan mégis „feltalálták”, amikor az angol Harvey Kennedy szabadalmat jegyeztetett be rájuk 1790. március 27-én .
A cipők kérdésében úgy gondolják, hogy az első, kifejezetten lábhoz tervezett cipő a római szandál. Parafa talppal és erős bőrszíjakkal/fűzésekkel készítették, nők és férfiak számára egyaránt. Ahhoz, hogy ezek a lábbelik tökéletesen illeszkedjenek, szükség volt valamilyen fűzőre, ami így már mindenképp a cipőfűzők ősének tekinthető.
A manapság elfogadott cipők csak a középkorban jelentek meg. Gombokkal és bőrszalagokkal erősítették a lábfejhez. A szalagok befűzéséhez szükséges nyílásokat eleinte kézi varrásokkal szegélyezték. A fémgyűrű később, az 1840-es években jelent meg.
Végül elérkeztünk az utolsó állomásunkhoz, az 1860-as évekhez, amikor is megjelentek az oldalfűzős cipellők. Bennük már kizárólag a mai, ismert cipőfűzők kaphattak csak helyet. A kialakítás hatalmas előnye, hogy elősegíti a stabilabb tartást és egyensúlyt, emellett, van hely a dekorálásra is.
A legnagyobb kérdés a cipőfűzők körül
A legvégső témakör, amit érdemes még kiveséznünk, az a cipőfűzők kikötődése.
Amerikai kutatók kibogozták az önmaguktól kikötődő cipőfűzők rébuszát. A megoldás röviden:
Az a bökkenő, hogy járunk.
A fűzőre bizonyítottan kétféle erő is hat, ezek együttes eredménye a gondosan megkötött masni kioldódása:
Egyfelől a földhöz csapódó láb megnyújtja, majd ellazítja a csomót.
Másfelől a láb levegőbe lendítésével a fűző végei a tehetetlenség miatt előre lendülnek, mintha egy láthatatlan kéz húzná őket.
Most, hogy már mindent tudunk a cipőfűzőkről, ideje beszerezni pár új cipőt! Nézz szét webshopunkban!
